Bácsiautó – Toyota Supra Turbo

Kevés autótulajdonost hallottam oly beleéléssel, örömmel mesélni kocsijáról, mint Lászlót. Tudtam, hogy Suprát keres már egy ideje, aztán amikor meglett a régóta áhított jármű, azonnal felhívott, hogy megmutassa. A fotózásra a következő szezonban került sor, Laci lelkesedése csak nőtt közben. Van több bevethető veterán és youngtimer a garázsában, de az elmúlt egy évben szinte be sem ült másba, csak a Toyotába, és elmondása szerint minden métert élvezett.

Hogy mi a titka a Supra Turbónak? Talán az, hogy minden teljesen összeállt benne, az egész jóval több, mint a részletek összessége. Selymesen járó sorhatos motor, kényelmes ülések, meggyőző teljesítmény; nem sportkocsi, hanem vérbeli Gran Turismo. Laci addig hajtja majd, amíg csak vezetni tud.

Típustörténet

A Toyota Supra harmadik generációja 1986-ban mutatkozott be, 3.0 literes szívómotorral. Ahogy minden Supra, ez is sorhatos motort és hátsókerék-hajtást kapott, ám ez a széria az első, mely már nem a Celica hosszabb, erősebb változata – a négyhengeres kupé fronthajtásra váltott. A 7M-GE motor közvetlen rokona a Toyota 2000GT kupét hajtó 3M-nek, bár itt nem a Yamaha tervezte a hengerfejet. Akinek pedig kevés volt a 200 lóerő, 1987-től turbóval is kérhette (7M-GTE, 230 LE) a hamisítatlan GT kupét.

Az első Celica Supra még merev hidas volt, ám a harmadik generációt a japánok telerakták csúcstechnikával. Mind a négy kereket kettős keresztlengőkar tartotta, a négytárcsás fékrendszer része az ABS, a csillapítás pedig akár elektronikusan állítható is lehetett (TEMS rendszer), a kor divatja szerint. A szívómotornál változó hosszúságú szívócsövet, a turbónál elosztó nélküli gyújtásrendszert találunk, a kényelemről pedig légkondi, elektromos ablakok- és tükrök, elektromosan állítható vezetőülés, szervókormány, fedélzeti komputer és igény szerint napfény-, vagy akár targatető gondoskodott. Japánban egy picit keskenyebb karosszériával és kétliteres, hathengeres motorokkal árulták, hogy alacsonyabb adó-osztályba férjen, cserébe ott létezett egy 500 darabos homologizációs széria is, 266 lóerős 7M-GTE motorral.

Szinte minden évben kapott módosításokat a Supra, 1989-ben még egy ráncfelvarrást is, de a lényeg végig változatlan maradt. Sikeres volt a bukólámpás kupé, 1993-tól tehát még erősebb és még technikásabb utód váltotta.

Cikkünket keresd az Oldtimer & Youngtimer 2018/02-es számában a benzinkutakon, az újságosoknál és a bevásárlóközpontokban.

2018-03-16T10:18:07+00:00 2018. március 16.|Kategória: Magazinunkból|Címkék: , , , , , |

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás